"Kérjük kedves utasainkat, legyenek szívesek biztonsági öveiket bekapcsolni, a gép nemsokára landol Szöulban." Én ébredtem fel előbb, szerencsére még pont időben
-Gikwang, kelj fel! Mindjárt landolunk. - suttogtam
-Hagyj már Doojoon, csak még öt percet! - nyavajgott, mint egy nyűgös kis tízéves
-Jézusom, Gikwang, zuhan a gép! - még pár másodpercig mocorgott, majd mikor eljutott a tudatáig előző mondatom, olyan hirtelen ült fel, hogy majdnem összefejeltünk. Pánikszerűen kapkodta a fejét, míg végül értetlen fejjel nézett rám
-Ne nézz így, téged nehéz kirobbantani az ágyból - nevettem - Gyorsan, kapcsold be az övet, mindjárt megérkezünk! - kezdtem el pattogni az ülésen, olyan arckifejezéssel, amit még a bohócok is megirigyelhetnének. Gikwang ezen jót kacagott, majd még beszélgettünk amíg 'leszállt' a gép. Húsz percig tartott. A fotósok már vártak minket a reptéren, pontosabban csak az én kedves utazópartnerem.
-Ó, a franc. Hogy tudhatták meg? - Gikwang még jobban ráhúzta fejére a sapkát és úgy haladt el, egy szó nélkül a fotósok mellett. Én viszont már nem voltam ilyen szerencsés, körbeálltak és az összes kérdésüket egyszerre zúdították rám.
-Maga honnan származik?
-Mióta van együtt a Beast egyik tagjával?
-Miért utaztak most ide?
-Én...én...mi nem... - motyogtam a sok kérdésre, de valahol a fotósok sorfala mögül benyúlt egy erős kéz és a csuklómnál fogva kiszabadított
-Köszönöm - suttogtam az illető mellkasába, majd felnéztem az arcára
-Nincs mit - mosolygott - Sajnálom, hogy ott hagytalak, tudod...megszoktam, hogy senkire sem kell vigyáznom - vakarta meg kínjában a tarkóját. Még mielőtt a fotósok észrevették volna, hogy eltűntem, addig mi már a váróban voltunk a sok utas és rokon között. Szemem egy fehér lapon akadt meg, amire az volt ráírva: Shin MinRi. Furcsálltam, hiszen egy nő tartotta a kezében a táblát, ráadásul ötletem sem volt, ki lehet az. Mindenesetre oda mentem hozzá, hátha nem én vagyok az ő MinRi-je
-Elnézést, én vagyok Shin MinRi, biztosan engem keres?
-Igen, biztosan. - mosolyodott el - Yoon úrfi, megjött a bizonyos lány. - Ezen szavak után, egy nála -legalább egy fejjel - magasabb fiú bukkant elő mögüle
-Sziaa! - köszönt egy hatalmas ölelés kísérletében.
-He...helló. Álljon csak meg a menet. Én miért nem tudtam, hogy te az vagy, aki? Direkt álnevet használtál? - néztem rá összeszűkült szemekkel, mintha bármit is ki tudnék olvasni a tekintetéből
-Ja, hát igen...Mert tudod a rajongók és a média... - ekkor egy csapat sikítozó tizenéves kislány indult meg felénk. De nem ám lassan, sprinteltek!
-Futás! - mondta szinte kórusban a két srác, majd a bőröndjeinket toporogva megvártuk és már menekültünk is tovább az őrült rajongók elől. Kint egy limuzin várt minket, amitől egy pillanatra ledermedtem
-Gyere már! - tolt hátamnál fogva a leader, hiszen már majdnem utolértek minket. Útközben kifújtuk magunkat a hosszú járműben, én is feleszméltem a kis sokkból
-Komolyan nem értem mit hisznek a rajongók. Én is szeretem a zenéteket, de nem ugrok a nyakatokba visítozva...Mint a majmok, komolyan... - ezen mind a ketten felnevettek
-Héé! Ne beszélj így a rajongókról! - úgy csinált, mint aki megsértődik, mire mellé ültem és elkezdtem csikizni. Nem baj ám, hogy körülbelül csak egy fél órája ismerem, ehhez van most kedvem
-Yoon Doojoon. Hogy miért ne beszéljek így?
-Ha...hagyd abba - kapkodta a levegőket egymás után
-Mert? Mi lesz?
-Mert megbosszulom... - és most ő kezdett el engem piszkálni. Mikor már mindketten kifáradtunk elnyúltunk az ülésen
-Komolyan mondom, olyanok vagytok, mit akik ezer éve ismerik egymást - Gikwang úgy nézett minket, hogy közben a nevetést sem bírta abbahagyni
-Ja, egyébként szólíts csak nyugodtan Doojoon-nak, megengedem.
Milyen kedves vagy! - boxoltam egyet vállába, mire egyet fájdalmasan felszisszent. Az egész utat végig hülyéskedtük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése