Design - I

-Ezek a tervek legyenek készen holnapra, és nem úgy mint a múltkor! Semmiféle kifogást nem fogadok el, főleg hogy ez az egyik legfontosabb kliensünknek lesz.

-Értettem, megpróbálom!

-Ne próbálkozz itt nekem, hanem csináld! Már azért is hálásnak kéne lenned, hogy ezt a feladatot rád bíztam gyakornok létedre. Na eredj, aztán addig meg ne lássalak amíg kész nincs! - ha csak a tekintettel el lehetne érni bármit is - ahogy egyszer valahol olvastam -, az utcákon csak terhes nőket és halott embereket lehetne látni... de ami fontosabb, ebből a fiúból igazi profit tudnék faragni. De sajnos ilyen nem létezik, szóval a hagyományos módszerekkel kell ezt elérnem. Szigor, szigor és még több szigor.

Az egyetem után fejest ugrottam a nagybetűs életbe... nem, nem az történt, amire gondoltok. Egy kávézóban dolgoztam, ott, ahol az egyetem alatt is, hogy el tudjam tartani magam. Aztán megtörtént maga a csoda: elmentem egy helyi belsőépítész irodába, ahova munkatársakat kerestek. Azonban a sikeres interjú után tudtam csak meg, hogy nem helyben, hanem az egyik külföldi kitelepülésen kéne dolgoznom. Nem kaptam túl sok gondolkodási időt, így tehát gyorsan kellett döntenem. Maradjak itthon és dolgozzak unott arccal a megszokott kis kávézóban, vagy menjek és váltsam valóra az álmomat, ami évekkel ezelőtt még úgy tűnt, hogy örökre az is marad? Azt hiszem mondanom sem kell, hogy az utóbbit választottam. Ez történt egy évvel ezelőtt és most itt vagyok... Szöul egyik legjobb építészeti irodájában dolgozom, kívánni sem tudnék jobbat. Az utóbbi időben nekem adták a gyakornokok betanítását, így hát a rendes munkám mellett még ezzel is foglalkoznom kell. Jut is eszembe, Annabelle vagyok és Londonból érkeztem. Mivel az itteniek kissé megszenvedtek a nevem kiejtésével, így adtak nekem egy "újat". Így lett belőlem Hana. 

Két héttel ezelőtt jött egy új gyakornok, első ránézésre nálam idősebbnek tűnt. Kisfiús mosoly, szemrevaló stílus. 

-Nos, azt mondja hogy... - lapozgattam az adatlapját miután leültünk egymással szemben - ön Jeon Jungkook, igaz?

-Így van.

-Nos, a következő kérdésem az lenne, hogy tegeződhetünk? Maga hány éves?
-Ez csak természetes. Tizennyolc, szeptemberben töltöm a tizenkilencet.

-Minden világos. - kissé azért ledöbbentem, jóval idősebbnek néztem... szerintem el is pirultam kissé szégyenemben. Hogy lehet ekkorát tévedni? - Ezen esetben az első feladatod egy vektoros logótervezés lesz, hogy lássam mit kell fejlesztenünk. Ott a gép, két óra múlva jövök a kész munkáért. Érthető volt? -

-Igen

-Rendben, jó munkát!

***

-Szóval kedves MinAh, minden jel szerint nálunk szeretné tölteni a gyakorlati idejét. Hány hétről lenne szó?
-Minden jel szerint hat - mosolygott rám; milyen jó dolgom van ma nekem, csupa mosolygós ember!