Hangzavar, tülekedő rajongók, vörös szőnyeg és csillogás. Ennyivel jellemezni lehet egy átlagos Hollywoodi sztárocska életét. Ám ez azonban csak a külső szemlélők véleménye. A tényleges valóság ennél sokkal rosszabb: Paparazzók mindenütt. A kávézóban, a parkolóban, de még a saját otthonukban is megtalálják őket, utóbbiból szoktak aztán kikerekedni a legnagyobb botrányok. Tegyük fel, hogy Angelina Jolie-t egyikük lefotózná egy másik férfival a lakásában, majd több ezer hamis cikk és találgatás után kiderülne, hogy csak az unokaöccse. Vicces, nem? Az ilyen embereket - akiket én inkább neveznék fejvadászoknak, mintsem fotósoknak -, nem érdekli az, hogy akár egy színész kemény munkájával felépített karrierjét, vagy esetleg a házasságát is tönkretehetik. Nem, őket csak a pénz érdekli és abból is minél több. Egy-egy magazin vaskos pénzköteget fizet az ilyesfajta pletykaindító fotókért. Aminek a rajongók ugyan örülhetnek ha kedvenc férfi előadójuk félmeztelen napozós képéről van szó, de a sértett annál inkább nem. Hiába híresek, a magánélet mindenkinek kijár.
Ilyen áldozat történetünk főszereplője is, Aileen Williams. Aileen tizenkilenc évesen került bele a szórakoztatóipar eme felszínes világába. Családfája kissé zűrzavaros. Tolmácsként dolgozó édesanyja kelet-európa szívéből, Magyarországról származik, apja pedig megegyező nemzetiségű nagykövet. A lány férfi nemű felmenőjének apja viszont a tengerentúlról származik, ezért amikor a mélyen tisztelt nagyapa meghalt, az egész család átköltözött New Yorkba az akkor másfél éves Aileennel együtt. Bár más volt a környezet, szülei törekedtek arra, hogy lányuk ne feledje el honnan származik, ezért otthon csak anyanyelvén kommunikáltak vele. Az óvoda és a környezet miatt a Nagy Almában használt nyelvet is kitanulta szépen lassan, de kissé meggyűlt vele a baja. Négy évesen beíratták egy heti táncos különórára, amelyet az iskola tornatermében tartottak minden pénteken. A kezdeti nehézségek - mind a nyelv, mind a kisgyerekek koordinációs képessége és ritmusérzéke - ellenére, már az elejétől kezdve élvezte az órákat. A többi már jött magától: A táncórákra egészen ballagásáig járt, majd a gimnázium első osztályában 'próba szerencse' alapon beiratkozott a színjátszó szakkörre. A nyelvtanulással és a tánccal ellentétben, ezt a kezdetektől fogva, nem csak szerette, de jó is volt benne. Azonban a szakkör vezetője nem igazán értékelte, ezért mindig csak mellékszerepeket adott neki. Amikor is, az iskolába egy elismert producer érkezett, konkurenciaként szolgálva ezzel Aileen első színjátszókörének. A producer felfigyelt rá különleges európai vonásai miatt és ajánlatot tett neki, miszerint ha hajlandó lenne átiratkozni az ő szakkörére, akkor ő filmsztárt farag belőle. Aileen vonakodva bár, de beadta a derekát. Kilépett régi színitanodájából és átment az újba. Az elavult, ódivatú oktatással ellentétben (amivel általában a hagyományos iskolai színész-képzők foglalatoskodnak), ezen a szakkörön nemhogy a színjátszással, de a filmgyártás alapjaival kezdték a tanulást. A korszerű oktatási módszereknek köszönhetően a résztvevő diákok szivacsként szívtak magukba minden információt, amely fontos volt számukra a későbbiekben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése